Habfürdő a léleknek

Ezen a nyomott kedvű novemberi napon új fejezetet kezdek. Kevesebb szentimentalizmus, több film. Hazugság. A szentimentalizmus ugyanannyi lesz.

Következzék három sötét hangvételű animáció, ami pont passzol az ilyen napokhoz, mint a mai:

Az első one of my all time favorites. Tim Burton egy korai alkotása a címe: Vincent ,1982-es darab, de mit se fogott rajta az idő vasfoga.


Anno a moziban a Karácsonyi lidércnyomás c. opusz előtt vetítették, meglepetésként. Bár a Karácsonyi lidércnyomás is nagy kedvencem, bevallom, akkor csak azért néztem meg kétszer a moziban ( a régi Apolló Mozi klubtermében (szentimentalizmus!)), hogy még egyszer lássam a Vincent-et is.

A második egy friss felfedezés, találomra kattintgattam a youtube-on. A címe Cycle és egy Guy Bar'ely nevű fickó csinálta. A stílus és a hangulat hasonlít a Tim Burton féléhez. De amivel igazán belpota magát a szívembe az az igazán perverz módon nyomasztó sztori.



És a harmadik, a legnyomasztóbb mind közül... Salad Fingers!!! Nyomasztásban ez viszi a prímet már csak azért is, mert ez egy egész sorozat. Csak az első részt mutatom itt meg a többit megnézhetitek a Fat-Pie.com-on, vagy a youtube-on. Csak erős idegzetűeknek, egy fárasztó, bazi hosszú nap végén.




A legvégére még egy kis szentimentalizmus. Hogy is jön ide a Habfürdő?
Miközben Vuk három dimenziós lesz és készül a Macskafogó kettő muszáj egy pár mondatot ejteni Kovásznai György 1979-es, méltatlanul ritkán emlegetett filmjéről.



Agyonkopott többször átmásolt vhs-en néztem tucatszor. Néhol nyomokban még színes is volt, de leginkább ilyen punnyadt, zizegős szürke, mint ez a kép, amit találtam belőle a neten.
Az alkotók műfaj meghatározása szerint: "zenés trükkfilm, szívdobbanásra". Ja merhogy zenéje is van ám, a Másik János írta neki.

Amikor először láttam, asszem akkor jöttem rá, hogy az animáció nem gyerekműsor.