Az időjárásról és az egészségi állapotról

Egy pillantás alatt fehérre vált.

Reggel, amikor bokáig érő hóban majdnem a Kővágószőlősi buszmegállóban ragadtam, azon morfondíroztam, ha így marad az idő, soha nem múlik a náthám és februárig egész biztos elpusztulok tüdővészben. Papírrá vékonyodott áttetsző kezemmel hanyatlok a párnáimra, azt mondom,"ah" és vért köpök.
A kaméliás hölgy-et kb. 15 éve olvastam. Könyvtárból kölcsönöztem. A sztori nem fogott meg, de arra emlékszem, hogy egy kedves kis alakú, zsebbe való kiadása volt a könyvnek,valami régimódi, romantikus grafikával a borítón. Na ez a borító csúnyább véget ért, mint maga a kaméliás hölgy, mert intellektuális beállítottságú kutyánk, Artúr, egy óvatlan pillanatban elfogyasztotta, csak néhány cafatot hagyott belőle. Cellux-szal és egyéb ragasztó anyagokkal próbáltam menteni a menthetőt, és bűnbánó arccal vittem vissza a könyvtárba. A könyvtárosnő megértő volt, csak egy halk "pfff" szűrődött ki a száján, elfojtott nevetése jeléül. Egyébként Artúr kutyának Dumas volt a kedvence, később még az idősebb Dumas egyik könyvét is elfogyasztotta, az szerencsére saját példány volt.

És ha már így nátha és hó, legyen az utolsó szó Szindbádé: