a fuvalom

tetszett ő is
tetszett a sugaras
csillag a csillag
a has
a domb
a szőr meg a bőr
az étvágyadból étvágyamba
lebegő levegő
szaga

ernst jandl

te rongyos élet

...no igen, néha csakúgy fészket raknék magamnak a sok anyag maradékból, ami ellepi szűkebb életterem. "a majdcsak jó lesz ez még valamire" életérzést ölöm magamból napok óta, pedig a lelkem mélyén gyűjtögető vagyok, igazi spájzoló.
...szóval az anyagok, lenvásznak, bársony maradékok, egy aprócska muszlindarab, pamutok, selymek, tenyérnyi csipkék, gyapjúszövetek...
...könyékig mélyesztem magam a rongyos zsákba és minden kis darab egy újabb lehetőség, ilyenkor pattanásig feszül az ideg, mindent egyszerre, akarom!, most, de most nem lehet, pakolni kell, szortírozni, mindegyiket a maga helyére...
...hétköznapi perverziók.

Levi's - Shrink to Fit

...az úgy kezdődött, hogy megtaláltam egy régi kedvenc reklámomat a youtube-on és kiderült, hogy a michel gondry rendezte...

...itt a válogatás:az első kettőt michel gondry jegyzi, a harmadikat a clash miatt, a többi meg csakúgy...

csiribiri - meglepetés

...a teliholdon túl még dúl bennem az érzés, ez az évem olyan, mint egy saját farkába harapó kígyó, bárhonnan is indulok, ugyanoda érkezem. és költözöm, megint. és ahány költözés, annyival kevesebb homokzsák.

...a minap letöltöttem néhány új ecsetet.

Random typography

Belefutottam ma egy postba: 15 cool word illusions, és ez adta az ötletet, hogy körbe nézzek egy kicsit. Typográfia megint, de most "csak" képekben.

"Szó-illúziók" - a már említett postból.



Ezt még régebben találtam : urban typography




És válogatás a flick-ről:

Fire Poi Typography - Letters




expressive interpretation of "e" from Garamond




ZEIT



...és a végére egy idióta játék fanatikus "Ariel" elleneseknek.

Funny Games

Na igen, jön már a Furcsa játék. Haneke tíz évvel az eredeti után elkészítette saját filmje remake-ét.

A filmről majd akkor, ha eljut hozzánk is.
Addig lássuk, "palettás-szempontból" mi a különbség.



Funny Games 1997.




Funny Games 2007.

Az eredeti film Európában készült, a remake az USA-ban, és tíz év a plakát trendek tekintetében is nagy idő. Ettől függetlenül az amerikai filmek plakátján általános motívum, hogy a főszereplő/k arca felismerhetően megjelenjen, itt is visszaköszön.
Az új plakát minden szempontból visszafogottabb.
Ami engem megfog a remake plakátján: Naomi Watts baba arcának végtelenül fáradt rózsaszín árnyalatai. A kihangsúlyozott könnycsepp, az elnyíló száj pedig akaratlanul is a Lichtenstein képeket juttatja eszembe.
Egyébként typográfiailag is érdemes egy pillantást vetni a két plakátra. Az eredeti film plakátján a szöveg és a kép egyenlő súlyban van, míg a remake plakátján pont a méret és formabeli erőteljes kontraszt egyensúlyozza ki a szöveget és a képet.

Az eredeti film plakátja (na és persze a film is)nagy kedvencem volt mindig, de a remake plakátja is minden szempontból bejön. Már csak egy dolgot tehetünk, szép csöndben várjuk, amíg a film is ideér.

Addig is trailer: a remake...



...és az eredeti.

My Horror is Your Horror

Kb. egy évvel megkésve, de azért...
Küldeném kispajtásaimnak és mindenkinek, aki szereti.

"Typography is what language looks like"

Az elmúlt két és fél nap a typográphia jegyében telt. Ennek örömére, íme egy finom, inspiráló animáció a youtube-ról.

Az időjárásról és az egészségi állapotról

Egy pillantás alatt fehérre vált.

Reggel, amikor bokáig érő hóban majdnem a Kővágószőlősi buszmegállóban ragadtam, azon morfondíroztam, ha így marad az idő, soha nem múlik a náthám és februárig egész biztos elpusztulok tüdővészben. Papírrá vékonyodott áttetsző kezemmel hanyatlok a párnáimra, azt mondom,"ah" és vért köpök.
A kaméliás hölgy-et kb. 15 éve olvastam. Könyvtárból kölcsönöztem. A sztori nem fogott meg, de arra emlékszem, hogy egy kedves kis alakú, zsebbe való kiadása volt a könyvnek,valami régimódi, romantikus grafikával a borítón. Na ez a borító csúnyább véget ért, mint maga a kaméliás hölgy, mert intellektuális beállítottságú kutyánk, Artúr, egy óvatlan pillanatban elfogyasztotta, csak néhány cafatot hagyott belőle. Cellux-szal és egyéb ragasztó anyagokkal próbáltam menteni a menthetőt, és bűnbánó arccal vittem vissza a könyvtárba. A könyvtárosnő megértő volt, csak egy halk "pfff" szűrődött ki a száján, elfojtott nevetése jeléül. Egyébként Artúr kutyának Dumas volt a kedvence, később még az idősebb Dumas egyik könyvét is elfogyasztotta, az szerencsére saját példány volt.

És ha már így nátha és hó, legyen az utolsó szó Szindbádé:

Három nő

Miből táplálkozik a chamichaze?
Íme három festmény, a szembenézés jegyében. Ki szorongva, ki hetykén, ki tükör által homályosan.



Edward Munch: Pubertás (1895)
Kamaszkorom nagy kedvence volt ez a festmény, de az a hatalmas sötét árnyék, ami a lány mögött magasodik olyan lazán, mintegy mellesleg odavetve, még mindig lenyűgöz.






Eduard Manet: Olympia (1863)
Na, ehhez a képhez, azért fel kellett nőni. Modern korunkban már senkit nem botránkoztat meg egy meztelen nő látványa, és nehéz volt felfogni, hogy ennek a festménynek a korabeli közönsége miért háborodott fel. Akkoriban a meztelenség csak mitológiai vagy vallásos témába burkolva volt elfogadott. Ez a kép viszont szemérmetlenül hétköznapi. És ami engem a legjobban megfogott ebben a képben, a papucs. Hülye apróságnak tűnhet, de mindig is azt éreztem, hogy a papucs a pont az "i"-n. Na jó, mindenki a saját elméleteinek a rabja, de váltig úgy érzem, a papucs nélkül kevésbé lenne erőteljes ez a kép. És az ilyen apróságok a mozgatórugói a munkáinknak is, amikor fontos órákig keresni a megfelelő betűtípust, vagy örvendezni, hogy csak attól, hogy fél centivel odébb tettük a lámpát, mennyivel jobb lett a beállítás.





Velazquez: Vénusz tükörrel (1949-51)
Örök kedvenc. Művészettörténet órákon a fejünkbe verték, hogy mekkora újító volt Velazquez és hogy milyen fontos nála a tükör motívum. (A Las Meninas ennek a legfontosabb példája és okos müvészettörténészek oldalakon keresztül elemzik, hogy akkor hol is van a tükör és ki is néz a tükörbe, ebbe most nem is megyek bele jobban, mert ez már egy másik téma.)Ami miatt nekem fontos ez a kép, az megint egy apróság. Velazquez korában szintén lehetetlen lett volna egy női aktot csakúgy, a téma kedvéért megfesteni. Hát maradt megintcsak a mitológiai köntös. De ha eltekintünk a címtől és a tükröt tartó puttó figurától, mi marad? A feszült kompozició, ahogy a női alak hátat fordítva mégis szembenéz velünk.
Akárhogy is , ez egy jó kép gondoljon mindenki, amit akar.

végtelen Szerelem

thankyou

meg vagyok fázva... és különben is rossz kedvem van

Szex a kolostorban

"Hogyan találjunk rá az igazságra egy hamis szöveg pontos rekonstruálása által?"



- Az ő dolga.

Szánalmas. A feje fölött ott a világmindenség egyetlen szilárd pontja, az egyetlen, ami megválthat a pantha rei átkától, ő meg azt hiszi erre, hogy az Ő dolga, nem a sajátja. Tovább is állt mindjárt a párocska: valami kézikönyvön kikupálódva, rácsodálkozásra már képtelenül a fiú, a lány meg ernyedten, végtelenbe borzongásra nem kaphatóan; mindketten úgy, hogy fel sem fogták: most - először és utoljára - az Eggyel, az Éjn Szoffal, a Kimondhatatlannal találkoztak. Hogy állhatja meg valaki, hogy térdre ne hulljon a bizonyosság oltára előtt?"

A minap elcsíptem egy riport végét a tv-ben. Umberto Eco-val beszélgettek.
Kb. 50 ezer könyve van, mindenféle nyelven, némelyiket róla írták. Bájos, büszke mosollyal a szakálla mögött meséli, hány nyelven adták ki az írásait és, hogy némelyiknek még kalóz kiadása is van. Nevetve említi, hogy pl. egy arab országban A rózsa neve úgy jelent meg, hogy egy meztelen nő volt a borítón és a kiadó, nemes egyszerűséggel, a Szex a kolostorban címet adta a könyvnek.

Nem írok most többet. Eco új könyvét olvasom.

Néhány szó az iróniáról

Még a nyáron történt, hogy a type for you című blogban felfedeztem ezt a postot, ami arról szól, hogy már dolgoznak egy új írásjel, az irónia jel tervein.

(De, mint kiderült ez már tavaly is téma volt, itt van még két post, ahol olvashattok a témáról:
Irony Mark???
Irony mark, and the need for new punctuation marks.)


Teccet a téma, az irónia mindig is kedves volt a szívemnek, hozzá fűződik eddig talán a legtartósabb kapcsolatom.

Hát így nézne ki:



Nem tehetek róla, nem igazán teccik nekem ez a jel. Túl szögletes, kemény és erőszakos, mint egy villámcsapás. Pedig az irónia nem ilyen, én biztos egy lágy hullámos vonallal jelölném (ha egyáltalán), mert az irónia könnyedén hullámzik és ha a pofámba vágják elveszti minden erejét.

Óhatatlanul eszembejut a Monty Python sorozat egyik epizódja is ahol hatalmas villogó "Irony" szóval jelezték, hogy a jelenetben éppen irónia történik.

De hát ki tudja? lehet, hogy hamarosan már olyan billentyűzeten pötyögök, ahol a Shift;2= irónia (o, jaj, de akkor mi lesz az idézőjellel?)

na mindegy, asszem jövő hétre kidolgozom a szentimentalizmus jelet is, mert az nagyban megkönnyítené a post írást számomra.

Saturate me now!

Szerb Antal szerint a nagy szerelmek januárban és szeptemberben kezdődnek.

De az a szerelem, vagy inkább szenvedély, amiről most szó lesz egy közhelyes májusi napon kezdődött, amikor megtaláltam a colourlovers.com nevű oldalt.
Az oldal lényege nagyon röviden: színeket nevezhetünk el és palettákat készíthetünk belőlük.

Aztán belefutottam egy postba ahol a szerző mindenféle filmek plakátjainak a színösszeállítását elemezgette, ez adta az ötletet, hogy most még minden comment nélkül, amolyan ízelítő gyanánt idesorakoztassak ötöt filmek alapján készült palettákból.

1. Chungking expressz




2. A rajzoló szerződése




3. József és testvérei




4. Playtime




Na és persze, ezt én sem hagyhatom szó nélkül.

5. Az álom tudománya

Habfürdő a léleknek

Ezen a nyomott kedvű novemberi napon új fejezetet kezdek. Kevesebb szentimentalizmus, több film. Hazugság. A szentimentalizmus ugyanannyi lesz.

Következzék három sötét hangvételű animáció, ami pont passzol az ilyen napokhoz, mint a mai:

Az első one of my all time favorites. Tim Burton egy korai alkotása a címe: Vincent ,1982-es darab, de mit se fogott rajta az idő vasfoga.


Anno a moziban a Karácsonyi lidércnyomás c. opusz előtt vetítették, meglepetésként. Bár a Karácsonyi lidércnyomás is nagy kedvencem, bevallom, akkor csak azért néztem meg kétszer a moziban ( a régi Apolló Mozi klubtermében (szentimentalizmus!)), hogy még egyszer lássam a Vincent-et is.

A második egy friss felfedezés, találomra kattintgattam a youtube-on. A címe Cycle és egy Guy Bar'ely nevű fickó csinálta. A stílus és a hangulat hasonlít a Tim Burton féléhez. De amivel igazán belpota magát a szívembe az az igazán perverz módon nyomasztó sztori.



És a harmadik, a legnyomasztóbb mind közül... Salad Fingers!!! Nyomasztásban ez viszi a prímet már csak azért is, mert ez egy egész sorozat. Csak az első részt mutatom itt meg a többit megnézhetitek a Fat-Pie.com-on, vagy a youtube-on. Csak erős idegzetűeknek, egy fárasztó, bazi hosszú nap végén.




A legvégére még egy kis szentimentalizmus. Hogy is jön ide a Habfürdő?
Miközben Vuk három dimenziós lesz és készül a Macskafogó kettő muszáj egy pár mondatot ejteni Kovásznai György 1979-es, méltatlanul ritkán emlegetett filmjéről.



Agyonkopott többször átmásolt vhs-en néztem tucatszor. Néhol nyomokban még színes is volt, de leginkább ilyen punnyadt, zizegős szürke, mint ez a kép, amit találtam belőle a neten.
Az alkotók műfaj meghatározása szerint: "zenés trükkfilm, szívdobbanásra". Ja merhogy zenéje is van ám, a Másik János írta neki.

Amikor először láttam, asszem akkor jöttem rá, hogy az animáció nem gyerekműsor.

Once more with feeling

Nevetséges, szurkálódó poénkodással kezdődött, aztán átcsapott romantikus idealizmusba,ki tudja meghatározni a pillanatot, mikor kezdődik a szerelem?
És akkor ott az éjszaka végén rájöttem. Hajnali 4 volt és legszívesebben hagytam volna mindent magam mögött és csak sétáltam volna az utcákon, hogy lássam a hajnalt. Kamerára vágytam, hogy szerelmi vallomást írjak képekkel a városról, de nem tettem.
Álmomban is csak ennek a városnak az uccáit róttam, Hozzá mentem volna, de mégis egyre távolodtam, talán ébren kéne egyszer megpróbálnom.