Gyilkosok

... gyilkosok üldöztek, egy férfit és engem. valamit elkövettünk. a gyilkosok mindenhol ott voltak, a szokott helyeinken, amerre mászkálni szoktunk a városban. egy jóképű, szőke gyilkos a kossuth téren ült egy padon és kedvesen mosolyogva integetett a pisztolyával, amikor odanéztem, aztán lőni kezdett...

...befordultunk a citrom utca felé és bementünk egy cukrászdába, ami véletlenül épp nyitva volt, pedig vasárnap volt és késő este, egy lány pakolt a pult mögött, sötét volt és én csak néztem a sütiket és a gyilkosokra gondoltam...

... közben többen lettünk és a férfi kiment egy másik nővel, hogy majd "úgy csinálnak" mintha együtt lennének és akkor nem fognak tovább üldözni minket... még láttam, ahogy eltűnnek a konzum zsinagóga felőli sarkánál, aztán csak álltam és az ajtó függönyébe tekerve magam féltem, mert tudtam, hogy egyedül vagyok és jönnek a gyilkosok...

...egy hídon voltam, amikor utolértek, négyen-öten lehettek, beszélni kezdtem és közben járt az agyam, pisztoly volt nálam is, egy elegáns, apró, ezüst színű pisztoly, tudtam, hogy nem értek hozzá, tudtam, hogy bármelyik percben elsülhet és tudtam, hogy akkor lőni fognak, éreztem a golyót, ahogy a fejembe fúródik...
...nem volt más csak a bizonyosság...