Tom és Jerry

... nem is értem, hogy nem került még szóba eddig...
... a lényeg, hogy igen, itt vannak a fő kedvenc részeim...



...Texas Tom a zseniális félperc a cigaretta sodrással, ezt a részt persze csak azután szerettem meg, amikor nekem magamnak is volt egy időszakom, amikor sodortam a cigit... Tabana cigaretta dohányt szívtam, és állatira élveztem a sodrás szertartását, hiányzik is mostanság...de a legfőbb kedvenc cigaretta dohányunk a fekete csomagolású Javanse Jongens volt, ideje lenne szerezni egy csomaggal

... az epizód, amiben a 2. magyar rapszódia szól nem kell magyarázni, úgy ahogy van gyöngyszem...

...a korcsolyázós részt, ami szintén nagy kedvencem, sajna nem találtam egészben, de azért átjön az érzés:), mit is mondhatnék, nekem ez mindig olyan volt, mint egy klasszikus gyerekkori álom, csináljunk korcsolyapályát a konyhából, építsünk bunkit a terasz alatt, menjünk a "senkiterületére" medencét ásni...emlékképek... hát ilyen volt...

... az utolsó a kis egér a nagy városban, nem is tudom, biztos a zene miatt szerettem annyira...hát így...

kockás füzet lapok 4

Moszkvába, moszkvába, moszkvába....

... amikor a pasik a legjobb nők... hogy mi?
... gyönyörű vagy, Mása is gyönyörű, és én se nézek ki rosszul...



... emlékeztek, amikor hétfőnként nem volt adás a tv-ben? :)

másnapos vasárnap délelőtt

... véletlenszerű kedvencek, ma ehhez volt kedvem...

...kiderült, hogy Tony énekelni is tud:) ...



Csalóka napfény.
Az Imdb szerint készül a második rész. Ez mondjuk egy kicsit aggasztó. Sőt egy másik forrás szerint a második részben Kotov tábornok megszökik a fogságból és egyszercsak a fronton találja magát egyszerű katonaként. Hát mit mondjak, kíváncsi vagyok rá, mi lesz ebből, 14 évvel az első rész után.





Veronika kettős élete a Bábos jelenet




... és a végére egy kis Chun-king Expressz ...



... nem hiszek a happy endben, meg különben is csak a balgák esnek szerelembe, de másnapos vasárnap délelőttökön néha mégis megengedhető, hogy elgyengüljön a térd...

Hány ötévest tudnál legyőzni?

7

Gyilkosok

... gyilkosok üldöztek, egy férfit és engem. valamit elkövettünk. a gyilkosok mindenhol ott voltak, a szokott helyeinken, amerre mászkálni szoktunk a városban. egy jóképű, szőke gyilkos a kossuth téren ült egy padon és kedvesen mosolyogva integetett a pisztolyával, amikor odanéztem, aztán lőni kezdett...

...befordultunk a citrom utca felé és bementünk egy cukrászdába, ami véletlenül épp nyitva volt, pedig vasárnap volt és késő este, egy lány pakolt a pult mögött, sötét volt és én csak néztem a sütiket és a gyilkosokra gondoltam...

... közben többen lettünk és a férfi kiment egy másik nővel, hogy majd "úgy csinálnak" mintha együtt lennének és akkor nem fognak tovább üldözni minket... még láttam, ahogy eltűnnek a konzum zsinagóga felőli sarkánál, aztán csak álltam és az ajtó függönyébe tekerve magam féltem, mert tudtam, hogy egyedül vagyok és jönnek a gyilkosok...

...egy hídon voltam, amikor utolértek, négyen-öten lehettek, beszélni kezdtem és közben járt az agyam, pisztoly volt nálam is, egy elegáns, apró, ezüst színű pisztoly, tudtam, hogy nem értek hozzá, tudtam, hogy bármelyik percben elsülhet és tudtam, hogy akkor lőni fognak, éreztem a golyót, ahogy a fejembe fúródik...
...nem volt más csak a bizonyosság...

Rendhagyó lista

... kategorizálok, mert ennek sincs semmi értelme, csak kedvem támadt kategorizálni... most éppen pasi típusokat, a teljesség igénye nélkül...

... figyelmeztetés, amolyan nőcis dolgok következnek, csak úgy a magam szórakoztatására.

... egy rendhagyó lista pasikról...

... nem tudom szó nélkül hagyni a pasit, akibe ovis koromban voltam halálosan szerelmes. biztos onnan ered minden frusztrációm, mert Neki persze a szőke, kék szemű Lady Mariann kellett. de azért mégiscsak ő nyitja a listát, a maláj tigris:
Sandokan, vagyis Kabir Bedi
(azok a fürtök, az a tekintet, és hogy megöli a tigrist!, hát csoda, hogy odavoltam érte;)


... de ennek muszály ide tennem a zenéjét is a teljes nosztalgia jegyében. enjoy!!!


... a következő típus a "sármos bölcsész", ezen nincs mit magyarázni...
... és az illusztráció:Ethan Hawke (ó, az a kis mosoly;))



... a következő típust kénytelen voltam külsőségekről elnevezni. "karvaly orr és penge száj" kategóriában ketten viszik a pálmát
Vincent Cassel


Colin Firth
(óh, igen, Az a jelenet;))


(egyébként rajongók itt még több jelenetet találhatnak a filmből)


... és végül a főkedvenc, a legveszélyesebb mind közül, a hong-kongi szívtipró:
Tony Leung
... már a Chun-king expresszben is odavoltam érte. hogy miért ő a legveszélyesebb? mer olyan kis ártatlannak néz ki, bizalmat ébreszt, aztán mire észbekap az ember, már benne van nyakig. ő a pasi, akin még az atlétát sőt a jägeralsót is szexinek látom:)




... hátradől, beleszív a cigarettába, felszáll a füst, kis mosoly és tudom, hogy minden rendben lesz...

Alice B. Toklas önéletrajza

"Egy napon Fernande velünk ebédelt, és azt mondta, Rousseau tiszteletére bankettet szándékoznak rendezni, s hogy ezt ő rendezi. Összeszámolta, kiket kell meghívni. Mi is a meghívandók közt voltunk. Ki az a Rousseau? Én nem tudtam, de ez igazán nem számított, minthogy bankettról volt szó, ahová mindenki elment, és minket is meghívtak. (...)



A találkozó mindannyiunk számára ott volt a Rue Ravignan alján lévő kávéházban, ahonnan egy aperitif után felvonulunk Picasso műtermébe, s aztán ott lesz a vacsora. Feltettem az új kalapomat, és mindannyian elmentünk a Montmartre-ra és találkoztunk a kávéházban. (...)



Amikor Gertrude Stein és én beléptünk a kávéházba, úgy tetszett, rengetegen vannak ott, a középen pedig egy magas, vékony lány hosszú, vékony karját kinyújtva előre-hátra hajladozott. Nem tudtam, mit csinál, nyilvánvalóan nem tornászott, vadító látvány volt, de a lány nagyon csábítónak látszott. Hát ez mi?, suttogtam Gertrude Steinnek. Ó, ez Marie Laurencin, attól tartok túl sok előzetese aperitifet fogyasztott. Ő az az öreg hölgy, akiről Fernande mesélte, hogy olyan hangokat ad ki, mint az állatok, és idegesíti Pablót? Valóban idegesíti Pablót, de nagyon fiatal hölgy és feltétlenül túl sokat ivott, mondta Gertrude Stein, belépve. (...)



Mindenki leült, és mindenki elkezdte enni a rizst és egyebeket, azaz akkor, amikor Guillaume Appolinaire és Rousseau bejöttek, amire rövidesen sor került nagy éljenzés közepette. Milyen jól emlékszem az érkezésükre. Rousseau apró kis színtelen francia volt, kis szakállal, olyan, mint akármelyik francia, aki bárhol látható, Guillaume Appolinaire meg finoman metszett eleven arcú férfi, fekete hajjal és szép arcszínnel. Mindenkit bemutattak, és mindenki megint leült. Guillaume a Marie Laurencin melletti székbe süppedt. Láttára Marie, aki viszonylag megnyugodott és Gertrude Stein mellett foglalt helyet, megint szertelen mozdulatokba kezdett. Guillaume kicipelte az ajtón és le a lépcsőn, aztán illendő idő elmúlása után megint visszatértek, Marie egy kicsit megtépázva, de józanul. Ekkorra már mindenki mindent megevett, és kezdetét vette a költészet.






Ki volt ott? Mi és Salmon, André Salmon, akkoriban növekvő hírű fiatal költő és újságíró, Pichot és Germaine Pichot, Braque és talán Marcelle Braque is, de erre már nem emlékszem, azt tudom, hogy sok szóbeszéd esett róla akkoriban, aztán Raynalék, az Agerók, a hamis-Greco és a felesége, és sok más pár, akiket nem ismertem, és akikre nem is emlékszem, és Vaillant, egy nagyon kedves átlagos francia fiatalember, akié az elülső műterem volt.



Elkezdődtek a ceremóniák, felállot Guillaume Apollinaire és ünnepi dicshimnuszt mondott, arra már egyáltalán nem emlékszem, mit, de egy általa írt verssel végződött, amelyet félig énekelve adott elő, és amelynek refrénjébe: La peinture de ce Rousseau, "Ennek a Rousseau-nak a festészete", mindenki bekapcsolódott. Aztán valaki más, feltehetően Raynal, már nem emlékszem, kelt fel és tósztokat mondtak, aztán egészen váratlanul André Salmon, aki a barátnőm mellett ült, és komoly hangon irodalomról és utazásokról beszélt, a nem egészen szilárd azstalra ugrott, és egy rögtönzött dicshimnuszba és versbe tört ki. Ennek a végén felragadott egy hatalmas poharat, megitta, ami benne volt, aztán azonnal megőrült, mivel tökéletesen berúgott, és elkezdett verekedni. A férfiak mind rárohantak, aszobrok inogtak, Braque, egy termetes alak, mindkét karjába felragadott egy-egy szobrot és ott állt velük, miközben Gertrude Stein bátyja, egy ugyancsak megtermett alak, a kis Rousseau-t és hegedűjét védelmezte a bántalom elől. A többiek Picassoval az élükön, mert Picasso jóllehet kis termetű, nagyon erős, az elülső műterembe tuszkolták Salmont, és rázárták az ajtót. Aztán mindenki visszatért és leült.



Moise KISSLING:A. Salmon portréja


Julius PASCIN: A. Salmon portréja


Chaim SOUTINE: A. Salmon portréja


Maurice de VLAMINCK: A. Salmon portréja

A továbbiakban az este békésen telt el. Marie Laurencin vékony hangon néhány elragadó régi normann dalt énekelt, Pichot valami csodálatos spanyol vallásos táncot járt el, amely azzal végződött, hogy a megfeszített Krisztus tartásában elterült a földön. Guillaume Apollinaire ünnepélyesen elénk állva felkért engem és a barátnőmet, hogy énekeljünk néhány eredeti indián dalt. Egyikünk sem érzett ehhez elég hivatottságot, Guillaume és az egész társaság nagy szomorúságára. Az átszellemült és finom Rousseau hegedült, és azokról a színdarabokról beszélt nekünk, amelyeket ő írt, meg mexikói emlékeiről. Minden nagyon békés volt, és úgy reggel három óra tájban mindannyian átmentünk abba a műterembe, ahová Salmont helyeztük el, és ahol a kabátjaink és kalapjaink is voltak, hogy felkerekedjünk hazafelé. A pamlagon ott hevert Salmon, békés álomban, körülötte meg, félig megrágottan, egy doboz gyufa, egy helyi levéltávirat és az én sárga kalapdíszem. Csak képzeljék az érzéseimet, akár reggel három órakor is. Salmon azonban nagyon nyájasan és udvariasan ébredt, és mindannyian együtt mentünk ki az utcára. Ott Salmon egészen hirtelenül, vad kiáltást hallatva lerohant a dombról."

szegény kis izé panaszai

... nyafognék, nyüszögnék, mint aki halkan belelépett...
... az utóbbi hónapokban elveszett vagyok, lázasan keresek valamit, talán az a baj, magam sem tudom, mi az, csak várom, hogy valaki egyszer csak kívülről megmondja a választ. balga illuzió, tudom, a válasz soha nem odakint van.
... úgy érzem magam, mint Woody Allen a filmjeiben, hetente csatlakoznék új valláshoz, hogy akkor majd ők megmondják, ott lesz egy mondat, egy szó, és én végre tudni fogom, merre tovább.
... filmeket nézek, böngészek a neten és persze olvasok, már nem olyan falánk, feltartóztathatatlan módon, ahogy kamaszkorában olvas az ember, hanem csak annak paródiájaként, a lényeg, hogy áradjon felém a szó, mert még mindig elhiszem, hogy ott valahol, azok között a szavak között lesz a válasz...




... Szerb Antalt olvastam, mert jól esett, Utas és holdvilág, most olvastam először, rímelt, a harminchat éves férfi kamasz olyan érthetőnek tűnt, hogy szívem szerint én is lemaradnék a vonatról, és nem érdekelne, értem jön e valaki valaha...

...elhatalmasodott rajtam a sok férfi ego, még ez a szerbantal is, csak jön és hiába esik jól, mégiscsak egy férfi ego, persze a férfi ego mindig jól esik, de ez egy másik történet, most nem volt kedvem férfi egoban feloldódni, valami női dologra vágynék... a nő nem hatalmaskodik, csak körbeölelném nőiséggel azt a hatalmaskodót...

"Az első generációk szóvivői, akik a nők egyenjogúságáért küzdöttek, elszánt bajuszos hermafroditák voltak, bátran és hangosan vállalták az éhhalált szavazati jogukért. Férfiakalapot hordtak és férfijogokat követeltek. Az ideáljuk az volt, hogy olyanok legyenek, mint a férfiak. Az újabb generáció nő akar maradni. Még csak azt sem ambícionálja, hogy csúnya legyen. Ez minden öntudatra-eszmélés pszichológiája."

... ó, a saját szoba...

kockás füzet lapok 3

Címnélküli versek 71

A mellékuccákból jöttem 11 barátommal földik voltunk s virzsinia szivart szívtunk hazai
szokásból
12 lányt kerestünk magunknak mikor megtaláltuk őket haragosan szétváltunk s mindnyájan
éreztük oldalunkon nővel nem élhetünk együtt suszterekkel szabókkal pincérekkel és
nagybajszú minisztériumi tisztviselőkkel
a pálya kezdetén voltam
szeretsz kérdeztem a lánytól s vártam hogy mondjon valamit amitől ketté hasadnak a falak
az emeleti erkélyen állt alig értem fel a melléig
sokáig vártam az eredményre de hogy semmi különösebb nem történt vörös úszódresszbe
öltöztem és kimentem a tengerre
11 ember feküdt a parton 11 kiégett szivarral a ferde szájában
ti már itt vagytok
aludtak és nem feleltek
fehér madarak szálltak a víz fölött énekeltek és csőrükkel megsebezték az alacsony felhőket.