vagy-vagy

"Néha annyira szellemi volt, hogy mint nő megsemmisítve éreztem magam, máskor meg oly vad és szenvedélyes, annyira vágyakozó, hogy szinte reszkettem tőle. Néha szinte idegen voltam számára, máskor meg teljesen odaadta magát; ha ilyenkor átkaroltam, néha hirtelen minden megváltozott, és felhőt öleltem. Ezt a kifejezést már akkor tudtam, mielőtt megismertem volna, de ő tanított meg értelmezni; amikor használom, mindig rá gondolok, mint ahogy minden gondolatomat is csak általa gondolom. Mindig szerettem a zenét, és ő páratlan hangszer volt, mindig lelkesült, oly széles skálával rendelkezett, amely egyetlen hangszerben sincs meg, minden érzés és hangulat foglalata volt, számára egyetlen gondolat sem volt túlságosan sem magas vagy túlságosan kétségbeesett, úgy tudott zúgni, mint az őszi vihar, és tudott hangtalanul suttogni is. Egyetlen szavam sem maradt hatástalan, és mégsem mondhatom, hogy szavam nem tévesztette elhatását; mert lehetetlen volt tudnom, milyen hatása lesz. Leírhatatlan, de titokzatos, boldog, megnevezhetetlen szorongással hallgattam ezt a muzsikát, melyet magam alkottam és mégsem én alkottam, mindig harmonikus volt, mindig magával ragadott.