Mein liebster Feind

...most végeztünk egy forgatással, még zajlanak az utómunkák, friss az élmény...
...megkínlódtam ezt a forgatást, na, mert ez van, hogy vannak munkák, amik könnyedén csúsznak, és vannak, ahol minden centiméternyi előrejutásért meg kell küzdeni, nekem ez most ilyen küzdés volt...
...ha vége egy forgatásnak először mindig az üresség jön, aztán a kész film önálló életre kel, már nem a miénk és jönnek az új ötletek, az új film, kezdődik minden elölről...
...tudom, ez nem újdonság, de ilyesmiken gondolkoztam, aztán megnéztem tegnap Werner Herzog Mein liebster Feind (A legkedvesebb ellenségem) című filmjét...

...szégyen, vagy nem, nem ismerem Herzog filmjeit, de most vágyat érzek rá, hogy megnézzek, amennyit csak lehet, mert szimpatikus volt a mód, ahogy ezt a személyes témát- Klaus Kinskihez fűződő barátságát, a munkakapcsolatukat - kezelte ebben a filmben...
...a lényeg, hogy elmesélt egy sztorit, amikor Kinski egy apróságon felhúzta magát és a forgatás vége előtt ki akart szállni a filmből.
Herzog így meséli:
"Ezt nem teheted. A film fontosabb, mint a mi személyes érzelmeink, sőt fontosabb, mint a személyünk. Ezt nem engedhetem. Nem mész el."
"De én most elmegyek."
Mire én annyit mondtam, hogy van puskám, igaz, hogy nincs nálam, de mire a következő kanyarhoz érnél a folyón, nyolc golyó lesz a fejedben, a kilencedik pedig az enyémben."
...és ez a sztori tetszett nekem...