kockás füzet lapok 7

... Csontvárynak lenni...


Baalbek olaj, vászon 1906


„… Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren akadt meg a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot.
A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebbe tettem s e perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem. Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél…”


„... Most azonban menjünk Kairóba vissza, a naplemente tanulmányozására. Tanulmányozás közben ráakadtam a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára.
E felfedezésemről úgy a kultuszminisztériumot, mint Hollósy festőt Münchenben táviratilag tudósítottam,..."

(Plenair erfunden stop Csontváry)

„Ki lehet a Zseni?
Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott, akinek ősei akaraterővel lelkiműveltséggel a művészi tehetséggel voltak felruházva, aki telivérrel – szerelemmel – jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába, aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba; (…) – a gondolattal a jövőt keresé, aki szakított a jelennel s útrakélt a sejtelemmel, …”

(részletek: Csontváry-emlékkönyv Válogatás Csontváry írásaiból és a Csontváry-irodalomból; vál.: Gerlóczy Gedeon, szerk.: Németh Lajos; Corvina Kiadó 1976)

(további festmények a TerminArtors.com oldalon találhatók)


Lovasok a tengerparton olaj, vászon 1909

... valaki arról beszélt egyszer nekem, hogy Lynch szerint a közönséget teljesen figyelmen kívül kell hagyni a film készítésekor, ha a rendező figyelembe veszi a közönséget, akkor vesztett, mert már nem a saját filmjét csinálja. erős parafrázis, de így maradt meg bennem...