36

"Ott állok az inga alatt, ki tudja már hányadszor. Várom, hogy valaki a kezembe nyomja a Grált, de hiába. Úgy van, mindez csak álom, szülője elmélázó agyvelő...
Eladtam a lelkem- o ez olyan közhelyes. Paracelsus rózsáját ígérték cserébe, de csak a hamut látom és egy falat. De olyan sivár ez a fal, hogy el kell süllyedni előtte.



Gyakran bolyongok lépcsőkön, amik a semmibe lógnak, korlát és vég nélkül haladnak, ki tudja hova. Egy olyan világban, ahol nincsenek véletlenek, ahol minden összefügg mindennel ennek is lenne jelentősége, szimbólum lenne. De egy napsütéses szombat délutánban nincsenek szimbólumok még véletlenül sem."