"Na végre egy egészen könnyű kis futó viszonyt fogok kötni"

Őszi vasárnap délutánok, szottyog kint a levegő és a hangulatom is szottyos.
Bársony, átmeneti kabátban ültem a hajón, a férfi mesélt. Szerette, ha hallgattam. Szerettem, ha hallgattam.

Vasárnap délután volt és én megint hallgattam, mint egy késleltetett reakciójú android.
Mit se tudhatott...

Nem azért, de most már direkt a fejembe vettem, hogy nagyon megugratom és magamba habarítom szegénykét, de úgy kell neki. Mert igazán, szinte azt mondhatnám, oktalanul nyújtja a dolgot. Hiszen nem bosszankodom, csak lehet, hogy ideges vagyok. Mit ért azalatt, hogy:"szeretném magát, ha nem szeretném." Én nagyon ideges vagyok, mit csináljak ezzel? Na holnap véget vetek ennek a dolognak, mondok: vagy-vagy. Direkt elmegyek este.

Vagy inkább nem megyek el.

Hol vannak a különböző mustárok? - avagy kis hétfői szentimentalizmus

"Átúsznám érted az összes óceánt.
Delejes álmaim vannak már több, mint egy hete és az álmoskönyv szerint a hétfő szerencsét jegyez.
Türelmetlen vagyok, de nem zaklatlak. Itt ordítom ki magamból, persze csak halkan, mert nem is én lennék, ha egyszer az életben világosan beszélnék, legalább akkor, amikor úgysem figyel oda senki.

Nála voltam, kulcsom volt, bezártam a nagy kettős szárnyú üvegajtót és elfordultam, amikor egyszercsak megjelent és kaparászta az ajtót, nem tudtam kinyitni, de neki sikerült.



És lépcsők megint és mindig csak lépcsők...

Hát itt vannak, egyszemélyes mitológiám mosócédulái.
Én emlékszem még minden ágyra, de vajon minden ágy emlékszik rám?"

Red wine and blood

"Wine?"
"Yes, thank you."
"I wanna drink tonight."
"Are you thirsty?"
there is no answer for such a stupid question

A2O