Szex a kolostorban

"Hogyan találjunk rá az igazságra egy hamis szöveg pontos rekonstruálása által?"



- Az ő dolga.

Szánalmas. A feje fölött ott a világmindenség egyetlen szilárd pontja, az egyetlen, ami megválthat a pantha rei átkától, ő meg azt hiszi erre, hogy az Ő dolga, nem a sajátja. Tovább is állt mindjárt a párocska: valami kézikönyvön kikupálódva, rácsodálkozásra már képtelenül a fiú, a lány meg ernyedten, végtelenbe borzongásra nem kaphatóan; mindketten úgy, hogy fel sem fogták: most - először és utoljára - az Eggyel, az Éjn Szoffal, a Kimondhatatlannal találkoztak. Hogy állhatja meg valaki, hogy térdre ne hulljon a bizonyosság oltára előtt?"

A minap elcsíptem egy riport végét a tv-ben. Umberto Eco-val beszélgettek.
Kb. 50 ezer könyve van, mindenféle nyelven, némelyiket róla írták. Bájos, büszke mosollyal a szakálla mögött meséli, hány nyelven adták ki az írásait és, hogy némelyiknek még kalóz kiadása is van. Nevetve említi, hogy pl. egy arab országban A rózsa neve úgy jelent meg, hogy egy meztelen nő volt a borítón és a kiadó, nemes egyszerűséggel, a Szex a kolostorban címet adta a könyvnek.

Nem írok most többet. Eco új könyvét olvasom.

Néhány szó az iróniáról

Még a nyáron történt, hogy a type for you című blogban felfedeztem ezt a postot, ami arról szól, hogy már dolgoznak egy új írásjel, az irónia jel tervein.

(De, mint kiderült ez már tavaly is téma volt, itt van még két post, ahol olvashattok a témáról:
Irony Mark???
Irony mark, and the need for new punctuation marks.)


Teccet a téma, az irónia mindig is kedves volt a szívemnek, hozzá fűződik eddig talán a legtartósabb kapcsolatom.

Hát így nézne ki:



Nem tehetek róla, nem igazán teccik nekem ez a jel. Túl szögletes, kemény és erőszakos, mint egy villámcsapás. Pedig az irónia nem ilyen, én biztos egy lágy hullámos vonallal jelölném (ha egyáltalán), mert az irónia könnyedén hullámzik és ha a pofámba vágják elveszti minden erejét.

Óhatatlanul eszembejut a Monty Python sorozat egyik epizódja is ahol hatalmas villogó "Irony" szóval jelezték, hogy a jelenetben éppen irónia történik.

De hát ki tudja? lehet, hogy hamarosan már olyan billentyűzeten pötyögök, ahol a Shift;2= irónia (o, jaj, de akkor mi lesz az idézőjellel?)

na mindegy, asszem jövő hétre kidolgozom a szentimentalizmus jelet is, mert az nagyban megkönnyítené a post írást számomra.

Saturate me now!

Szerb Antal szerint a nagy szerelmek januárban és szeptemberben kezdődnek.

De az a szerelem, vagy inkább szenvedély, amiről most szó lesz egy közhelyes májusi napon kezdődött, amikor megtaláltam a colourlovers.com nevű oldalt.
Az oldal lényege nagyon röviden: színeket nevezhetünk el és palettákat készíthetünk belőlük.

Aztán belefutottam egy postba ahol a szerző mindenféle filmek plakátjainak a színösszeállítását elemezgette, ez adta az ötletet, hogy most még minden comment nélkül, amolyan ízelítő gyanánt idesorakoztassak ötöt filmek alapján készült palettákból.

1. Chungking expressz




2. A rajzoló szerződése




3. József és testvérei




4. Playtime




Na és persze, ezt én sem hagyhatom szó nélkül.

5. Az álom tudománya

Habfürdő a léleknek

Ezen a nyomott kedvű novemberi napon új fejezetet kezdek. Kevesebb szentimentalizmus, több film. Hazugság. A szentimentalizmus ugyanannyi lesz.

Következzék három sötét hangvételű animáció, ami pont passzol az ilyen napokhoz, mint a mai:

Az első one of my all time favorites. Tim Burton egy korai alkotása a címe: Vincent ,1982-es darab, de mit se fogott rajta az idő vasfoga.


Anno a moziban a Karácsonyi lidércnyomás c. opusz előtt vetítették, meglepetésként. Bár a Karácsonyi lidércnyomás is nagy kedvencem, bevallom, akkor csak azért néztem meg kétszer a moziban ( a régi Apolló Mozi klubtermében (szentimentalizmus!)), hogy még egyszer lássam a Vincent-et is.

A második egy friss felfedezés, találomra kattintgattam a youtube-on. A címe Cycle és egy Guy Bar'ely nevű fickó csinálta. A stílus és a hangulat hasonlít a Tim Burton féléhez. De amivel igazán belpota magát a szívembe az az igazán perverz módon nyomasztó sztori.



És a harmadik, a legnyomasztóbb mind közül... Salad Fingers!!! Nyomasztásban ez viszi a prímet már csak azért is, mert ez egy egész sorozat. Csak az első részt mutatom itt meg a többit megnézhetitek a Fat-Pie.com-on, vagy a youtube-on. Csak erős idegzetűeknek, egy fárasztó, bazi hosszú nap végén.




A legvégére még egy kis szentimentalizmus. Hogy is jön ide a Habfürdő?
Miközben Vuk három dimenziós lesz és készül a Macskafogó kettő muszáj egy pár mondatot ejteni Kovásznai György 1979-es, méltatlanul ritkán emlegetett filmjéről.



Agyonkopott többször átmásolt vhs-en néztem tucatszor. Néhol nyomokban még színes is volt, de leginkább ilyen punnyadt, zizegős szürke, mint ez a kép, amit találtam belőle a neten.
Az alkotók műfaj meghatározása szerint: "zenés trükkfilm, szívdobbanásra". Ja merhogy zenéje is van ám, a Másik János írta neki.

Amikor először láttam, asszem akkor jöttem rá, hogy az animáció nem gyerekműsor.

Once more with feeling

Nevetséges, szurkálódó poénkodással kezdődött, aztán átcsapott romantikus idealizmusba,ki tudja meghatározni a pillanatot, mikor kezdődik a szerelem?
És akkor ott az éjszaka végén rájöttem. Hajnali 4 volt és legszívesebben hagytam volna mindent magam mögött és csak sétáltam volna az utcákon, hogy lássam a hajnalt. Kamerára vágytam, hogy szerelmi vallomást írjak képekkel a városról, de nem tettem.
Álmomban is csak ennek a városnak az uccáit róttam, Hozzá mentem volna, de mégis egyre távolodtam, talán ébren kéne egyszer megpróbálnom.